Kedves Szülők!
MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM:
E héten senki sem hiányzott!! Ilyen hetünk is régen volt már. Ezt a tényt csak az múlja felül, hogy mindenki egészséges. Teljes létszámmal vágtunk a munkahétnek, a dolgos hétköznapoknak.
Egy betűt gyakoroltunk (r), két új betűt tanultunk (ü,Ü, ű, Ű). Az Ábécéskönyv 45.-49. oldalán lévő feladatokat vettük át, oldottuk meg. Nem tananyag a „magánhangzó és a mássalhangzó” fogalmak, de megjegyzem az órán, hogy a piros betűk/hangok a magánhangzók, a zöld színűek a mássalhangzók családjába tartoznak. A mássalhangzóknál, s így tettük az „r” hang esetén is, megfigyeljük, hogy „rezeg-e” a fejünk teteje, mikor kiejtjük. Rátesszük a tenyerünket a fejtetőre, s hangoztatjuk. A zöngés/zöngétlen mássalhangzók megfigyeltetése történik. Természetesen a szakkifejezések használata nélkül, csupán megfigyeljük, mi történik a hangoztatásukkor. Alkalmanként azt is megjegyzem, mi a különbség a hang és a betű között. Ez szintén nem az elsős tananyag része. Úgy vélem, a betű (írjuk, olvassuk) és a hang (mondjuk, halljuk) kifejezések tudatosítása már most érdemes, bár nem kérem számon. A mássalhangzókat lehetőleg önmagukban ejtjük, amit a gyerekek szépen, pontosan tesznek. Kerüljük a „tö, rö” ejtést.
A héten mindenkit meghallgattam olvasásból. Délután, az osztálytermen kívül, így teljes mértékben a tanulóra tudtam figyelni, senki nem terelte el a figyelmünket. Olvastak a feladatlapról, itt esélyük sem volt fejből olvasni, ennyit képtelenség memorizálni. A tankönyv feladatainál már előfordult, hogy az emlékezetükre hagyatkoztak, ami a gyerekek megjegyzéseiből ki is derült. Pl. olvastam, de tudom fejből is. A kiértékelést egyénileg közlöm.
