Dunaszerdahelyen több mint három évtizeddel ezelőtt „született” egy új magyar tannyelvű  alapiskola a tudás és az emberiesség fejlesztésére, kiművelésére. Ahogy egy családban a gyermek születését nagy öröm, várakozás és reménykedés előzi meg, hasonló állapot, de némi kétkedés is kísérheti egy új iskola születését abban a közösségben, amelyet érint. Így volt ez 30 évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen is, ahol a város vezetői tudatosították és eldöntötték, szükség van egy új magyar alapiskolára, hiszen a meglévő két iskola túlterhelt, és képtelen befogadni az új diákokat. Ez az állapot részben örömet, de kételyeket is eredményezett. Az öröm abból eredt, hogy gyarapodni fog a magyar tannyelvű alapiskolák száma, a kételyek legfőbb oka pedig az volt, hogy az új iskola vajon képes  lesz-e olyan színvonalon teljesíteni az oktatás és nevelés bonyolult feladatait mint  a városban már működő, jónevű és eredményes magyar és szlovák tannyelvű alapiskolák. A döntés után azonban a nagy kihívásból eredő minden feladat és kockázat már azokra hárult, akik vállalták a megvalósítást, vagyis a születő alapiskola vezetésére, alakuló  tantestületére és formálódó szülői közösségére.
Mivel az új iskola Dunaszerdahely nyugati részében épült fel, a városi tanács új körzetesítéssel állapította meg az alakuló iskola vonzáskörzetét. Ezáltal elérték, hogy csökkent a már szinte elviselhetetlen zsúfoltság a már működő Gorkij (Szabó Gyula) és Komensky (Kodály) utcai alapiskolákban. Az új iskolának tehát  születése napjától bizonyítani kellett, hogy életképes. Ezért az iskola vezetése és alakuló tantestülete 1982-ben a nyári szünidőt arra használták fel, hogy iskolájuknak szeptember elsejére legyenek tanulói, berendezett tantermei és segédeszközei. Mindez nem kis erőfeszítéssel, de sikerült. 1982. szeptember elsején az új iskolában megkezdődött az első tanév 440 tanulóval, 14 osztállyal, 27 pedagógussal és 13 alkalmazottal. Bár az induláshoz az oktató – nevelő munka ideális feltételeiből még több tényező hiányzott, de a legfontosabbat a személyi feltételeket, a szakmailag nagyon jól felkészült pedagógusokat sikerült biztosítani. Kialakult egy tapasztalt és főként sikerre éhes tantestületet, melynek minden tagja az indulás első napjától kezdve bizonyítani akarta képességeit és elhivatottságát. A tantestület egyre több szülőt nyert meg, a közös ügynek és célnak tudatosítása azt eredményezte, hogy szülői tanácsunk tevékenysége már az első évtől példamutatóan aktív és eredményes volt. Iskolai étkezdénk is hamar kivívta a tanulók és a szülők elismerését. Már az első tanév végén örömmel nyugtázhattuk, hogy nemcsak úrrá lettünk a kezdeti nehézségeken, de az iskolák közötti versenyeken több járási, sőt egy országos első helyet is elértünk. A kezdéshez hasonló lett a folytatás is. Öt évi munka értékelése után örömmel állapítottuk meg, hogy felzárkóztunk a legjobb iskolák mezőnyéhez, és kivívtuk az elismerést. Az oktató-nevelő munka terén a legfőbb célként azt tűztük magunk elé, hogy minőségi munkánk eredményeként tanulóinkat tartós tudással, gerinces emberi tartással, küzdő szellemmel, a szülőföldhöz való ragaszkodással, mások iránti tisztelettel, anyanyelvük feltétlen és mélységes szeretetével, az emberi, a  humanista értékek megbecsülésével vértezzük fel. Mindezt útravalónak szántuk és adjuk azóta is végzőseink tarsolyába. Az elmúlt évek során viszont azt is felismertük, hogy az említett  alapvető emberi értékek mellett mennyire fontos a differenciált oktatás, a tanulók tehetségének célirányos fejlesztése, amit eleinte széles körű szakköri  munkával valósítottunk meg. Ettől azonban sokkal hatékonyabbnak bizonyult a tagozatos osztályok létrehozása, amit először az ifjú  sporttehetségek adottságainak specializált fejlesztése céljából indítottunk el mint Szlovákia egyetlen magyar tannyelvű alapiskolája.
Fiatal atlétáink és labdarúgóink rövidesen megjelentek az országos és nemzetközi versenyeken, és egyre több sikert értek el. A változó szülői elvárásokra és társadalmi igényekre reagálva fokozatosan bővítettük a tagozatos osztályok számát, és felső tagozaton a sporttagozatos osztályok mellett megnyitottuk az angol-német tagozatos, majd a szükséges dologi feltételek kialakítása után – a számítástechnika tagozatos osztályokat is. Így sikerült elérnünk, hogy Szlovákia egyetlen alapiskolájaként a kötelezően meghatározott ismeretanyagon túl minden tanulónk bizonyos többlettudást is kapjon az iskolában, tehetségét, adottságait eredményesen fejleszthesse a választott osztályban, s a közeli múltban már az alsó tagozatos osztályainkban is programmal nyitottunk, melynek az iskolaotthonos tanulás a fő profilja, vagyis amit a kisdiáknak tudnia kell, azt valóban az iskolában sajátítsa el. Ez a gondolatmenet csupán jelezni akarja, honnan indultunk és hová jutottunk az elmúlt 30 év alatt.