Az iskolánk március 13-án bezárta kapuit, a gyerekek otthon, távoktatásban végzik a feladataikat. Íme néhány gondolat, hogyan érzik magukat kis diákjaink a kényszerszünet alatt:
„A karantén váratlanul ért mindenkit, így engem is. Nagyon hiányoznak a barátaim és az iskola. Úgy érzem, ha együtt vagyunk az iskolában könnyebb a tanulás. Van időm reggelizni és új ötletek jutnak az eszembe, ami a szobám átrendezését illeti. Sokat járok biciklizni és nagyon keveset utazom autóval. Gondolom, a nyulam is örül, mert több időm jut rá.”
„ Miután bezárták a sulit, örültem, hogy nem kell két hétig menni. Aztán a két hétből három hét lett, és most talán már nem is mehetünk iskolába ebben a tanévben. Azt hitte mindenki, hogy nagy „buli” lesz, nem kell korán kelni, akkor tanulunk, amikor akarunk. Csakhogy nem vettük észre a hibákat, hogy azt a tananyagot, amit nem vettünk át, kilencedikben be kell pótolni. Nem lesz könnyű, úgy érzem. Az édesanyám élelmiszerüzletben dolgozik, és azt tapasztalja, hogy sok idős ember nem tartja be, hogy 9-től 11-ig menjen, pedig ők veszélyeztetettebbek. Még mindig nem érzik ennek a súlyát.”
„Szerintem még nem kellene kinyitni mindent, mivel sokan nem tudhatják, hogy fertőzöttek-e, így nagy a veszélye annak, hogy nőhet a megbetegedések száma. Ha vigyázunk, pár hónap múlva már nyoma sem lesz a járványnak.”
„Először nem hittem el, hogy a koronavírus ide is elér, mégis elért. Úgy látom, hogy az emberek segítenek egymásnak, szájmaszkokat varrnak, bevásárolnak az idős rokonaiknak. Remélem, nyáron nem kell iskolába mennünk. Nagyon várom, hogy vége legyen ennek a helyzetnek, hogy találkozhassam a barátaimmal.”
„Én jól érzem magam a karanténban. Az egész napom gyorsan eltelik, délelőtt tanulni szoktam, ha jó az idő, akkor a délutánt az udvaron töltöm. Hétvégén nem szoktam tanulni, mert igyekszem mindent hétköznap megcsinálni. Igazából nekem annyira nem is furcsa ez helyzet, mivel máskor sem járok sok helyre, csak kirándulni.”
„Nekem így könnyebb tanulni, több időt tölthetek otthon a kutyáimmal, rajzolással, rendrakással. Van pár dolog, ami miatt nem unalmas a karantén: vettünk egy új kutyát, amitől megváltozott az életem. Viszont nagyon hiányoznak a barátaim, a sok együtt töltött idő, a hétvégi „bulik”, amelyekben együtt vettünk részt, a BestBurger-es hamburger. Meg persze a tanító néni is hiányzik. Remélem, mihamarabb vége lesz, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.”
„Elég rossz egész nap otthon lenni, hiányoznak a barátaim, nem túl jó egyedül biciklizni, kutyát sétáltatni. Kezd hiányozni az iskola is. Nagyon remélem, hogy nyárra minden rendbejön, és találkozhatunk végre a nagyszüleinkkel, barátainkkal. Nagy elismerés azoknak, akik ilyen helyzetben is dolgoznak.”
„Apuval járunk biciklizni, néha a barátaimmal is, de betartjuk az előírt távolságot. Először nagyon nehezen viseltem a karantént, aztán megbarátkoztam a helyzettel. Néhány tantárgyat nehezebb így tanulni, de megbirkózom vele.”
„Sok dolog van, ami megváltozott, de egyáltalán nem unatkozom. Élvezem, hogy itthon lehetek, a tananyagot könnyedén megtanulom, és van időm segíteni a szüleimnek. Sokat segítünk a nagyszüleimnek, hogy ne kelljen elmenniük otthonról, ezzel is óvva az egészségüket. A barátaim viszont hiányoznak, de velük is tudok minden nap beszélni, úgyhogy ez sem vészes.”
A tanulók rajzokkal, kis üzenetekkel fejezték ki hálájukat az egészségügyben dolgozóknak:
Hegedűs Réka 8.D
Póda László 9.C
Nagy Szabina 9.A
