Tanítónapot ünnepeltünk, s ilyenkor sokan közülünk mélyen elgondolkodunk hivatásunk fontosságáról. Nem szeretnék elcsépelt gondolatokat leírni, hisz rengetegen rengetegszer megfogalmazták már a tanári hivatás minden nehézségét és szépségét. Egy idézetettel szeretném kifejezni saját gondolataimat, érzéseimet:“ A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti – bár ez sem kevés – hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé.” Gyergyai Albert

    Rövid hetünk volt, mégis sikerült új ismereteket is szerezni és gyakorolni az eddigi tananyagot. Befejeztük az Ábécéskönyv második részét. Elolvastuk az utolsó mesét, megoldottuk az utolsó feladatokat. Elkezdtük tanulni a Zengő ábécét is. Képek segítségével egész ügyesen ment. Olvastunk a Gőgös Gúnár Gedeonból is. Az oktondi pocok és az okos kis nyúl története nagyon tetszett nekik. Főleg, hogy eljátszottuk a mesét. Én, mint róka, eléggé vicces lehettem, mert jókat nevettek rajtam. Szlovák nyelvből locsolóverset tanultunk, húsvéti mesét néztünk, munkafüzetben dolgoztunk. Matematikából 9-hez adtunk hozzá, most már minden egyjegyű számmal dogoztak. Felbontással végigvezettük a fejben számolás menetét. Munkafüzetekben is megoldottuk a feladatokat. Albert mondja rajfilmből megnéztük a 2.részt, fontos tudnivalókat adott át ismét a gyerekeknek. Rajzoltunk hozzá a környezetismeret füzetben.

Feladatok a húsvéti szünetre: Zengő ábécét tanulgassák, amennyire lesz idejük. Ha kell, még szünet után rátanulunk közösen. Írni csak a kisábécé betűit kell a kicsi írásfüzet utolsó oldalán.

Kellemes húsvéti szünetet kívánok! Kapcsolódjanak ki, élvezzék egymás társaságát! Szép élményeket mindenkinek!

Tisztelettel: Bánki Melinda