Tisztelt Szülők elérkezett ez a pillanat is, hogy utoljára írjak bejegyzést. Hihetetlen hogyan rohan az idő… Tisztán él emlékezetemben az első találkozás önökkel és gyermekeikkel. Az első bizonytalan lépések az iskolába jövet, a nagy csodálkozások a csengőszó hallatán, az első betűforma leírása, a közös délutáni játszás öröme, mind - mind csodálatos élményekként törnek fel. A kicsi ovis gyermekekből kisiskolássá váltak, akik szomjaztak a tudásra. Sosem feledem a szemeik csillogását, a kíváncsi tekinteteiket, azt, ahogy rám, mint tanítójukra néztek, aki átnyújtja számukra az új ismereteket.

Ezalatt a négy év alatt sok minden történt a mi kis közösségünkben, amely megtanított minket arra, hogyan kell egy csapatban együtt élni, dolgozni. A rengeteg szép pillanat mellett, azonban néha becsúszott egy - egy nehezebb időszak is, amely segített megtapasztalni, hogy a nehézségeket milyen módón kell leküzdeni.

Kedves Szülők! Elsősorban köszönöm a bizalmukat, hogy a legdrágább kincseiket rám, ránk bízták, köszönöm a négy év hatékony együttműködését, a segítőszándékukat, és mindazt, amely a közös célunkhoz vezetett.

Azért vagy itt, hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót, olvasd az írást,
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.

Ákos

Üdvözlettel: Horváth Tamás

osztályfőnök